Második adás - Mit mond a Szentírás a művészetről?

"Arra irányuljon figyelmetek, ami igaz" Folytatódik ez a mondat, de ma szeretnék itt megállni.
A múlt adásban a művészet irányára, végső céljára tekintettünk. Azt olvassuk a Szentírásban, hogy bármit tesztek, az Ő dicsőségére tegyétek. A bevezetőben azt mondtam, hogy ma a művész és Isten kapcsolatát vizsgáljuk meg.
Térjünk vissza az igerészünkhöz, melyet a Filippiekhez írt levélben találhatunk: "Arra irányuljon figyelmetek, ami igaz". Ez a felszólítás nyilván nem kizárólag a művészeknek szól, hanem általános tanács mindenki számára, és mivel a művész is emberből van, úgy gondolom, hogy ez az ő számukra is üzenet, tanács. Az igazra irányuljon figyelmed. Miért gondolom azt, hogy ez a tanács a művészek és Isten kapcsolatáról beszél?
Nem tudom, hogy igazam van-e, de én azt gondolom, hogy akkor érdemes alkotni valamit, ha gondolunk valamit valamiről. Valamire vagy valami felé fordítja a művész a figyelmét, valamit tanulmányoz, valami érdekli. Aztán amikor már úgy látja, hogy gondol valamit, akkor úgy dönt, hogy gondolatait kifejezésre juttatja. Ezzel mindgyájan így vagyunk. Egyszercsak kibukik belőlünk valami bölcsesség, amit megosztunk másokkal. A művészek kissé sajátságos módon, alkotásaik által teszik ezt. Pál tanácsot ad. Azt mondja, hogy figyelmeteket az igazra irányítsátok, aztán másat is mond, hogy a szeretetreméltóra, a tisztességesre stb-re irányítsuk, de a sorozatban az első az igaz. Igaz... nem kell nagyot ugrani innen ahhoz, hogy az igazságra gondoljunk, és innen már ugrani sem kell és Jézus Krisztusnál vagyunk: az Istennél. Gondolataitok az Istenre irányuljanak más szavakkal: légy kapcsolatban Istennel, maradj kapcsolatban Istennel. Hallgasd mit akar mondani.. nem ez az ihlet? Egyszer egy tanárom azt mondta, hogy az ihlet valamiféle megszállottsági állapot. Nem tudom, hogy mire gondolhatott, de mindenféleképpen szellemi magaslatokat villantott meg előttem. Megszállottság. Hát engem más a Szent Lelken kívül ne szálljon meg, gondoltam magamban. Azt érzem, hogy az igazi művészet Isten által ihletett, és az Igazságot kutatja és azt mutatja fel. Örülök, hogy nem csak én gondolom így. Simone Weil hasonlóképpen vélekedik és ez számomra bátorító.
Megint csak a személyes kapcsolatnál tartunk. Az Isten és ember közti kapcsolat. Egy igazi kapcsolat az élő Isten és ember között. Beethoven szavai jutnak eszembe: "olyan közel menni Istenhez mint még soha senki, és innen kiindulva hirdetni az embereknek az Ő dicsőségét".
Van itt még valami. Az Isten nem elégszik meg a közelséggel.Ő a szívünk ajtaján kopog, mert a szívünkbe akar élni. Nem közel, hanem bennünk. Ez azért több.
Néhány nappal Karácsony után nem csodálatos felfedeznünk azt, hogy Jézus azért jött közénk kisbabaként, hogy aztán bennünk élhessen. Nem marad a polyában elmegy a keresztig, majd feltámad, felmegy a mennybe és elküldi nekünk a Szent Lelket... Micsoda mélységeket és magasságokat jár meg egy ember egy művész, ha erre a Jézusra figyel. Azt mondja Pál: “Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a szenvedésében való részvételt hozzá hasonulva a halálba, hogy eljuthassak a halálból való feltámadásra.” Micsoda alkotás lesz az, ami erre a Jézusra Krisztusra figyelve születik? Ezt nevezném én dicsőítésnek...