Harmadik adás - Gondolatok a Szép Szeretetről

Induljunk el hát az Úr akaratától: Időt akar tölteni velünk. Velünk akar lenni. Ki töltött a legtöbb időt Jézussal, amikor a Földön járt? Milyen lett az életük? Mi volt a viszony közte és azok között akik vele voltak? Ki miért követte? Ezek a kérdések fogalmazódnak meg bennem.
Jézust sokan követték, ki közelebbről, ki távolabbról. Volt aki magától követte valahol a tömegben, volt azonban olyan akit ő maga hívott. Volt aki válaszolt a meghívásra, és mindent hátrahagyva követte, de volt olyan is aki nem fogadta el a meghívást, mert nem tudott mindent hátrahagyni.
Rabbinak és mesternek szólították Jézust. Abban az időben más tanítok, más mesterek is voltak. De egészen más volt az alapviszony, az alaphelyzet Jézus és tanítványai és más mesterek és tanítványai között.
Miért mondom ezt?
Abban az időben a tanulni vágyók kerestek maguknak mestert és engedélyt kértek arra, hogy követhessék, hogy időt töltsenek vele, hogy tanuljanak tőle, hogy olyanná váljanak mint ők, hogy aztán maguk is taníthassanak. Nagyon sokat kellett tanuljanak, kívülről kellett fújják az írásokat. Erre nem sokan voltak képesek, és nem sokan kaptak rá esélyt sem, csak azok akikben a mesterek látták a tüzet, a vágyat, az elszántságot. Akik nem tartották magukat képesnek erre a feladatra azok más munka vagy feladat után néztek a közösségben. Pl. halásztak mint Péter és András. Jézus egy napon odamegy Péterhez és azt mondja, hogy kövess engem. Vagyis azt mondja, hogy én bízok benned, tudom, hogy jó tanítvány leszel. Ez Jézus Krisztus. Ez az ahogyan Ő lát. Az Ő meghívása gyújtja meg a tüzet az emberek szívében. Öt évvel ezelőtt az Ő meghívása gyújtottta meg a tüzet az én szívemben is. Nem hiszem, hogy tisztán láttam és tudtam, hogy mire hív. Dehogy tudtam én akkor, hogy tanítványnak hív, de tudtam, hogy ez nem az a meghívás amit elengedhetek a fülem mellett. Teljes lényem érezte, hogy ez életem legfontosabb meghívása vagy azt is mondhatnám, hogy a legfontasabb ajánlata. Hogy mi lesz ebből? Kérdeztem a múlt adásban. Szép Szeretet adta a választ az egyik hallgatónk. Mi ez a Szép Szeretet? Ugye nem csak az én fülemben csengnek Jézus szavai: elég a tanítványnak ha olyan lesz mint a Mestere. Hova vezet Jézus Mesterünk élete? Igen a kereszthez, igen a feltámadáshoz. Hányan akarjuk ezt a keresztet? Hányan akarjuk saját keresztünket? Vagy hányan tudjuk Jézussal együtt azt mondani, hogy bár egyetlen porcikánk sem kívánja, ne a mi akaratunk szerint történjen, hanem a te akaratod szerint. Mi is ez a kereszt? Engem nagyon érdekel ... elsőként mindig az jut eszembe, talán azért mert rettegek ettől, hogy a kereszt valamilyen betegség, vagy sokan a nehéz sorsukat nevezik keresztnek. Vizsgáljuk meg, hogy mi a kereszt, mi a kereszt Jézus számára, hogy helyesen határozhassuk meg a saját keresztünket amelyet fel kell vennünk. Jézus azért vállalta a keresztet, hogy kifizesse az árat a bűneinkért. Célja volt szenvedésének. A szenvedésnek az alanya volt, önmagáról lemondva teljes megalázottságában, hogy minket megmentsen. Mintha elfeledkezett volna magáról. Odaadta életét, nem azt nézte, hogy vele mi történik, hogy szétverik a testét, meztelenül, utolsó tolvaj rablóként megalázzák és kivégzik. Nem ezt nézte. Az Atya akaratát és a mi megmentésünket nézte. Értünk tette. Odaadta mindenét értünk, nem magáért, hanem másokért. Ha a megmentésünkhöz az élete kellett, hát azt adta oda. Ebben a társadalomban, amikor mindenhonnan azt halljuk, hogy ezt érdemled, azt érdemled, foglalkozz magaddal tudunk-e arra vágyni, hogy elfeledkezve magunkról másokért éljünk? Tudunk-e vágyni erre a keresztre, a magunkról való lemondás keresztjére, hogy másokért élhessünk szabadon? Én ezen a téren már nem hazudok magamnak sem, és az Istennek sem. Minden velem kezdődik. Én magam körül forgok. Azon kaptam magam, hogy az Istennel való kapcsolatomat is azért akarom jónak, hogy ezen a téren is csillagostízest adhassak magamnak. Túl sok az én az életemben. Így nem lehet keresztet cipelni, mert akkor panaszkodás lesz belőle. Ennek ellenére az egészben az a csodálatos, hogy az Isten nem mondott el rólam. Dolgozik bennem. Ő az aki átformálja a szívem, úgy, hogy magam is meglepődöm azon, hogy elfeledkezve magamról imádom az Istent és narancsot viszek a lakótársnőmnek, annélkül, hogy megveregetném a vállam, hogy: ez az ügyes vagy Krisztina.
Nézzük csak Péter életét. Micsoda hosszú utat járt be, és mekkora hasraesések, bukások voltak az életében, de Jézus volt az, aki meghívta, aki megbízott benne, pedig tudta, hogy megtagadja majd. Tudta, hogy nehéz eset, de sebaj, egyszerűen nem baj. Ha hallod a meghívást menj és kövesd, tölts időt vele, mert az Ő kegyelméből leszel tanítvány, az Ő kegyelméből a Szent Lélek által lehetsz olyan mint a Mester. Lehet, hogy rögösnek tűnik az út, és az is, de Ő az, aki egyenessé teszi az utat és nem hagyja, hogy meginogjon lábunk...hát így lesz ebből Szép Szeretet.