Első adás - Bevezető

Talán kezdjük azzal, hogy ki is vagyok én és miért ragadtam magamhoz a mikrofont. Fekete Krisztina és ha minden igaz, akkor a Marosvásárhelyi Színműveszeti Egyetem már papírossal tudja bizonyítani színész voltomat, de mint mondják nem a papír a lényeg, és ezt én magam is tudom. Színész létem azért fontos itt és ma, mert úgy gondolom, hogy ez a gyújtópontja, ez a MIÉRTje ennek az műsornak. Pontosabban ez az egyik miértje. A másik indító ok pedig az, hogy kereszténynek vallom magam.
A főiskolai évek alatt gyakran vívódtam bensőmben, harcoltam magammal és ritkán másokkal, csak azért mert két világ közé szorultam. Talán kevésbé közhelyes hasonlattal élve: úgy éreztem magam mint aki egy mozgólépcsőn halad, de az egyik lába lefele tart a másik me felfele, és én csak nyögök mert soha nem voltam annyira hajlékony, hogy a spárgát csak úgy bemutassam.Távol álljon tőlem, hogy a lefelé tartó lábamat a színész énemmel társítsam a másikat pedig a keresztény mivoltommal. Ezzel a hasonlattal csak azt akartam mondani, hogy a nagy kínlódások közepette sehova sem jutottam.
Az egyetem gyakran kérdezték tőlem, hogy miért keverem bele az Istent mindenbe... de hát hogyan lehetne kihagyni az Isten bármiből is. A katolikus bentlakásban pedig mindig azt éreztem, hogy kílógok a sórból. Szóval kész vergődés volt, de hiszem, hogy ennek a vergődésnek is köszönhető ez az adás, melynek a Szép Szeretet címet adta a mennyei Édesapánk.
Első adás és én máris óckodom ettől a címtől, pedig oly nagy örömmel fogadtam, amikor a Szent Lélek megmutatta ezt a címet.
Elmondom, hogy miért. A napokban olvasgattam ezt-azt és egy dolgozat mottójaként egy Picasso idézetre bukkantam, mely így szólt: Írtozom azoktól, akik a szépről beszélnek. Na tessék Krisztina, te meg éppen arra készülsz, hogy Szép Szeretet címmel vezess adást. De nem ér itt véget az idézet. Így folytatódik: Mi az hogy szép? A festészetben problémákról kell beszélni. A festmények nem egyebek kutatásnál és kísérletezésnél. Sohasem műalkotást festek. Mondja Picasso. Minden képem kutatás. Szüntelenül kutatok. Azt gondolom, hogy a bármilyen művészeti ág képviselője lefordíthatja saját esetére ezt. És meg kell mondanom, hogy igencsak szimpatikus számomra ez az allapállás. A művészetet fogyasztók általában a végtermékkel találkoznak, és tetszik nem tetszik terminusokkal illetik a látott, hallott, tapasztalt vagy érzékelt művészeti produktumot. Rendjén is van ez így. Ha az a művészeti megnyilvánulás nem készteti többre a befogadót, akkor talán nem is érdemel többet.
Szeretem, hogy már rögtön az elején saját magammal vitatkozom. Igen, vitatkozósnak szánom ezt adást. A vitatkozás számomra egyféle kutatás, és az Úr mondja, aki keres az talál, és én ezt kívánom tenni. Alázatban, de nem alázatoskodva. Vitatkozom majd magammal, de buzdítom Önöket is drága hallgatók, kedves testvérek, hogy kérdezzetek.
Tehát nem ismeretterjesztő műsornak szánom a Szép Szeretetet. Soha nem venném a bátorságot, hogy kioktassak bárkit is ebben a témában. Kérdésekkel jelentkezem majd? Friss gondolataimmal. Kutatásaimmal. Válaszokat útmutatást az Úrtól várok. Hiszem, hogy Ő akarja, hogy étsük ezt gyönyörű jelenséget, de ne csak értsük, hanem örüljünk is neki és használjuk is az Ő elképzelése és akarata szerint. Kérdezzenek Önök is.
A műveszet és Isten kapcsolatát kívánom kutatni tehát, mert hiszem, hogy nem lehet a mennyei Papát ebből sem kihagyni. Hiszem, hogy bátran kérdezhetünk, mert Ő tud felelni.
Miért maradtam mégis a Szép szeretet címnél? Mert a Papa akarta, és mert a szívem mélyén ahányszor csak találkoztam vele, Ő mindig szép volt, nagyon szép.