Harmadik adás - Művészek tanúságtétele

Egy fiatal zeneszerző kikapcsolódásra vágyva benyit kedvenc bécsi kocsmájába, mely kissé mocskos és rozoga, de sok művész és csavargó törzshelye. Szemei gyorsan hozzászoknak a félhomályhoz, és csatlakozik barátaihoz. Zsebébe nyúl, és egy-kettőre megállapítja, hogy nincs pénze borra, ezért megelégszik egy kávéval.
Hogy elterelje gondolatait a kifizetetlen számlákról, adóságairól és egyre rosszabb egészségi állapotáról Shakespeare Cymbelinjének német kiadását böngészi. Barátai élénk csevegése lassan elhalkul ahogyan észreveszik a zeneszerzőjük szemében az ihletet jelző csillogást. Ő pedig hangosan olvasni kezd:
“Halld, halld! pacsirta zeng az égen;
        Apolló útra kel,
Lovát itatni a kis éren,
        Mit rejt virágkehely”

Egy gyönyörű dallam születik meg szívében és a fiatal zeneszerző azonnal rögzíteni szeretné, de sötét is van és papír sincs. Egyik barátja egy menü hátára néhány kotta vonalat húz. A mester végre munkához láthat. Néhány perc alatt készül el. Azon az estén Franz Schubert és barátai körülveszik a kocsma zongoráját, és a 19. század egyik legcsodálatosabb dala elsőször csendül fel.

Franz Schubert Bécs egyik külvárosában született egy egyházi tanító fiaként. A szegénység végigkíséret életét, de ez nem csökkentette alkotói szenvedélyét. Ő maga mondta: “ha befejeztem egy művet akkor másikhoz látok.” Néha szemüveggel feküdt le, hogy felébredve rögtön munkához lásson.
Schubert példaképe és hőse Beethoven volt, aki halálos ágyán találkozott csak Schubert műveivel, és megjegyezte: “Megvan benne az Isteni szikra.”

Schubert hitéről nem tudhatunk sokat, de nyilvánvalóan Istenbe vetette hite segítette át az oly gyakran jelentkező nehéz pillanatokon. Egy közeli barátja így ír róla:
“Schubert jámbor ember volt, és erősen hitt az Istenben és a lélek halhatatlanságában. Vallásos érzülete erősen megmutatkozik műveiben. Amikor nagy anyagi gondolkkal küzdött sem bátortalanodott el, és amikor egy kicsit is többel rendelkezett mint amire szüksége volt szívesen adott alamizsnát.”
Schubert szülei katolikusok voltak és édesanyja mélyre ültette szívébe a becsületességet. Anselm
Huttenbrenner egyszer megkérdezte tőle, hogy nem próbálkozna meg azzal, hogy prózai szövegre írjon zenét. Schubert, János evangéliumából választott rész ehhez. “Itt a mennybõl alászállott kenyér, ez nem olyan, mint a manna, melyet atyáitok ettek és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Ünnepélyes E dúr hangnemet választott hozzá, szoprán énekhangot és basszus kíséretet adott hozzá.
Schubert néhány levelében hálát az Istennek a tehetségéért, és egyik művéről ezt írja: “minden lelket megragad, és őszinteségre fordít. A közönség csodálkozik jámborságomon. Én soha nem kínlódtam vallásosnak mutatni magam, és soha nem írtam szép himnuszokat és imákat, hacsak el nem öntötték a szívemet.”
Egyszer a bátyjától viccesen egy biblia idézettel próbált pénzt kérni: “...tudod, akinek két ingje van az adja oda az egyiket a szegényeknek”- írja levelében.
Egy másik levelében pedig ezt írja: “ van olyan zene mely az emberekben nem szeretetet szül, hanem őrületet. Az emberekből gúnyos kacagást vált ki, ahelyett, hogy szívüket Istenhez vinné.”
A mindennapos nehézségek között Schubert az Úrhoz menekülne. Így ír erről: “Néha azt érzem, hogy nem e világból vagyok.”
Schubert zenéjét hallgatva nyilvánvalóvá válik számunkra egyszerű őszintesége, és sokak véleménye szerint zenéje erős hitéletéről árulkodik.
Istenbe vetett hite és Istentől kapott tehetsége segítette őt abban, hogy tapsviharok és elismertség nélkül is tovább írjon és dolgozzon. Korán meghalt és számtalan mesterművet hagyott hátra. Most meghallgathatunk egyet...