"Bármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyétek." Pál korintusiakhoz írt első leveléből idéztem.
Bármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek.
Magyarán ha eszünk, ha alszunk, ha dolgozunk, ha énekelünk, ha festünk, ha játszunk, ha zenélünk, ha bármit teszünk az Ő dicsőségére tegyük. Meglepő milyen egyszerűen és félreérthetetlenül beszél a Szentíráson keresztül az Úr a cselekedeteink végső céljáról.
Arra hív, hogy felajánljuk neki azt amink van, és azt amit cselekszünk, alkotunk. Alkotunk. Azt hiszem most ezt kell megragadnom. Mindenik művészeti ág fel tud mutatni valamit. Egy alkotást, amelyet a művész készített. Legyen az festmény, szobor, előadás, ének, opera vagy vers... bármi...mindig van egy alkotás. Az alkotás mögött ott az alkotás mint folyamat. Egyszer egy tanárom azt mondta, hogy az alkotás mindig gyötrődés, szenvedés. Maga az alkotó gyötrődik. Szemléletes példával élt. A táncosok saját testüket gyötrik, hogy alkalmassá váljanak azon kifejező mozgások megvalósítására, amelyekkel közölni akarnak valamit.
"Az én dicsőségemre tegyétek" - mondja az Úr.
Édesanyánk születése
9 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése