Harmadik adás - Bevezető

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a Mária Rádió hallgatóit. Fekete Krisztina vagyok, önök pedig a Szép Szeretet harmadik adását hallhatják.
Arra gondoltam, hogy a bevezetőben megosztanám önökkel kedves hallgatók, veletek drága testvérek a műsor létrejöttét övező eseményeket. Azért döntöttem így mert a második adás igencsak kalandos körülmények között jött létre, és ez az adás is igéretesen indul, hiszen jelenleg a Baltimore-Washington Nemzektközi reptéren ülök. Jobbomon hatalmas ablakokon keresztül figyelem ahogyan landolnak a repülőgépek. Bal oldalamon munkatársam szintén a számítógépén dolgozik. Kissé bosszankodva vettük tudomásul, hogy nincs ingyen internet a reptéren, de feltaláltuk magunkat és most hálásak vagyunk azért, hogy mindketten értelmes és kreatív munkához foghattunk.
Térjünk vissz a második adás létrejöttét segítő és gátló eseményekhez.
Mivel karácsonyi vakációnkat töltöttük nem állt rendelkezésemre az a kis studió, melyben az első adást vettük fel, csupán a laptopom és kicsiny mikrofonom, melyet arra használok, hogy az édesanyámmal társalogjak. Pontosabban ez sem állt rendelkezésemre mert éppen elromlott, ezért visszavittem az üzletbe, ahol egy kedvesen mosolygó leányzó vissza is vette, és egy vadonat újat kaptam helyette: 1-o a javamra. Gondoltam, de ekkor egy újabb kérdés merült fel bennem: Hol fogom felvenni? Hol találok csendes szobát? Ez azért volt komoly akadály, mert a családnak, akiknél a Karácsonyt töltöttem, négy kutyusa és két macskája van, na meg egy tengeri malaca, de az nem sok vizet zavar. A kutyák kinézetre letagadhatnák kutya voltukat, talán éppen ezért is érezték szükségét annak, hogy néha ugatások által tagadhatatlan bizonyítékát adják annak, hogy ők valóban kutyosok. Tették ezt néha kitartóan, de ami rosszabb: kiszámíthatatlan időközönként, és mivel a falak vékonyak voltak a házban lehetetlen volt felvenni az adást.
Édesapámtól megtanultam, hogyha helyzet van akkor mindenképpen be kell rúgni, tehát várható módon kigyulladt a kis lámpa a fejem fölött, és az a ragyogó ötletem támadt, hogy az udvaron, az autóban, az “anyósülésen” csücsükélve pompásan megejthetném a felvételt. Így is lett: 2-o jegyeztem meg magamban, és egy pokróc meg a technikai felszereltség társaságába beköltöztem az autóba. A beköszöntőnél tartottam, amikor egy fehér macska ugrott az autó orrára. Kényelmesen letelepedett, egy ideig követte munkálkodásom, aztán tovább állt. A laptop kis idő elteltével lemerült, nem rosszindulatból, csupán azért, hogy megkíméljen attól, hogy túldolgozzam magam. Megköszöntem figyelmességét, és szünetre mentem. A kutyák kivételesen csendben voltak. Aha. Gondoltam kihasználom az alkalmat, és rögzítek még néhány percet az adásból. Így is lett, bár néha meg kellett állnom az ugatások miatt.
Este nem aludtunk otthon, ugyanis filmestre voltunk hivatalosak. Én a filmeket nagyjából kihagytam, és az emeleti fürdőben folytattam az adás hátralévő részének felvételét. Az autóval szemben mindenképpen előrelépésnek tartottam. Hamarosan elkészültem a felvétellel. 3-o gondoltam és nekiláttam a hanganyag megvágásához. Ezzel is elkészültem. Csatlakoztam az internetre, hogy átküldjem az adást. Ekkor váratlan gólt rúgtak nekem. A rádió szerverével gondok akadtak. Ekkor kb. éjjel egy óra lehetett, otthon reggel 8. Eszembe jutott, hogy online hallgathatnám a Mária Rádiót. Megtettem. Éppen a reggeli rózsafüzér előtt a betelefonálók imaszándékait fogadták. Ez az. Van valaki a stúdióban. Írok egy imaszándékot online, csak észreveszik és megoldódik a probléma. Nem így történt. Ezután e-mailen próbálkoztam, így sem sikerült. Hála az Úrnak egy otthoni testvér online volt, átküldtem neki az teljes anyagot, hogyha véletlenül valaki belépne a Mária Rádiótól akkor küldje át. Hajnali öt volt ekkor. Nem bírtam tovább. Aludni tértem. Reggel 1o kor felébredve láttam, hogy a Mária Rádió egyik kedves munkatársa próbált elérni. Végre kapcsolatba kerültünk. Elindítottam az átküldést, de ekkor sürgősen el kellett mennem. A kedves tesóra bíztam az egészet, és csak remélni tudtam, hogy minden rendben lesz. Du 2 órakor itteni idő szerint, otthoni este 9-kor elszántan próbáltam az interneten bekapcsolni a Mária Rádiót: nem ment. Ebben a pillanatban ideges lettem, melyet később megbántam. Hiszen idegeségemben azt az alapérzésemet juttatam kifejezésemre, hogy sokat dolgoztam a semmiért, és hogy Isten nem segített. Természetesen nem így volt. Az adást épségben és időben ért a éter hullámain a Mária Rádió stúdiójába.
Ekkor egy nagyon fontos dolgot tanított meg az Úr, mert így szólt hozzám: Lányom, ez adás az én akaratomból létezik, én vigyázok rá, az én dicsőségemre van, ha nem akarom, akkor nem ér oda időben, de az is az én dolgom, neked nincs amiért aggódnod és idegesnek lenned. Ha a te részedet megtetted a többi az enyém. Bízz bennem. Ha nem akarnám se lehetne szavad ellene, mert ugye nem a magad számára készíted.
Őszintén elszégyelltem magam, amiért magaménak tudtam az adást, de ugyanakkor felszabadultam a nyomás alól. Hiszen így igaz. A részemet megtettem a többi az Atya harca, és Ő az akinél nincsenek véletlen balesetek...