Első adás - Művészek a művészetről

Richard Dival ausztrál karmester így határozta meg a művészetet:
A művészet Isten legnagyobb ajándéka, mely átlényegíti az emberi szenvedést és örömet és világosságot hoz úgy az alkotó mint a közönség számára.
Azt gondolom, hogy ugyanarról a szenvedésről és gyötrődésről beszél, amelyről a volt a tanárom beszélt, hogy a művésznek gyötörnie kell magát, gondoljunk csak a zenészek mindennapos gyakorlásaira, az énekes skálázására, a ballett táncosok nyújtásaira... de ez nem elég, és pontosan ezért szimpatikus számomra ennek a karmesternek a meghatározása. Azt mondja, hogy a művészet az Isten ajándéka, mely átlényegíti, azt is mondhatnám, hogy magasabb szintre helyezi az emberi szenvedést. Nem elég a gyötrődés, kell az Isten áldása, kell az Ő keze ahhoz, hogy művészetről beszéljünk, és milyen csodálatos, hogy kell a gyötrődés, kell a mi részünk. Az Úr megtisztel azzal, hogy részesei lehetünk a művészet csodájának. Ha így gondolunk a gyakorlásra, a beszédtechnika gyakorlatokra, a nyújtásra, a skálázásra, a folyamatos agyalásra, kísérletezésre, próbákra akkor már nem csak szükséges de kellemtlen címkével illetjük erőfeszítéseinket, hanem mindennapos örömünk forrása lehet, mert együtt munkálkodunk az Úrral. Micsoda megtiszteltetés ez.