Harmadik adás - Mit mond a Szentírás a művészetről?

“Arra irányuljon figyelmetek ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, ami erényes és magasztos.”Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és láttatok tőlem: az tegyétek és veletek lesz a békesség Istene.”

Őszintén be kell vallanom, hogy bajban vagyok. Ezt az igerészt olvasva és ebben a világban nyitott füllel és szemmel élve pontosan azzal találom szembe magam amitől általába az emberek messze futnak a kereszténységtől vagy valamilyen keresztény előadástól. Igazságos, tisztességes, szeretetrméltó. most előre bocsánatot kérek azért amivel folytatni fogom a sort: rózsaszin, naív, bárgyú, szépelgő, e világból semmit nem értő és nem észrevevő. Miért mondom ezt? Azért mert ismerem az alapállást egy keresztény produkcióhoz. Gondoljunk csak a templomban minden évben bemutatott Bethlehemes történetre. Lehet, hogy ez nem is jó példa, de nézzünk bármilyen más produkciót. Az alapállás ez: “biztosan egy kedves kissé gyengécske produkció, melynek témáját ismerjük, a szeretetről szól, már únjuk is, kissé elcsépelt is... de hát milyen kedves, hogy betanulták.”
Azt hiszem egy enyhe és kedves hozzáállást említettem. Vajon mennyire vagyunk mi hibásak abban, hogy ilyen kép alakult ki a keresztény produkciókról? Vizsgáljuk meg, hogy a keresztény dalok nagy százaléka miről szól? Az életben, a világban felmerülő problémák és helyzetek hány százalékára reagálnak a keresztény művészek? Jézus Krisztus így imádkozik értünk: “Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem, hogy óvd őket meg őket a gonosztól”... kicsit odább... “ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba.” - olvashatjuk a János evangéliumából.
A keresztény művész nem tehet úgy mint aki nem látja a változó világot, nem teheti meg, hogy csak arról beszél amiről könnyű. Az elvágyódásról, a túlvilági életről. E világ körülményei között és a jelen lévő problémák, bajok között kell a keresztény művésznek az igazra, a tisztára, a szeretetreméltóra, az erényes, a magasztosra figyelni. E világban, e világban ahol mindenki sopánkodik, hogy egyre rosszabbak az emberek, ja és ezek a fiatalok... E világban tehát nem is olyan bárgyú és rózsaszín és együgyű dolog a tisztára, az igazságos, a szeretetremáltóra, az erényesre irányítani a figyelmünket, és itt még nincs vége. “Amit tanultatok és láttatok tőlem azt tegyétek.”... folytatja Pál, aki igencsak kemény leckét tanult Jézustól, és aki mondhatja, hogy kövessék példáját, mert azt is mondja, hogy élek én, de már nem én, hanem Jézus él énbennem.
Tegyétek amit tanultatok. Vagyis ebben a világban mutassátok fel amit tanultatok, mert ennek a világnak szüksége van arra amit nekünk Jézus Krisztus tanít, és ő aztán minden témában megtudott szólalni, és igazságot tudott szólni.
Nekünk tanítványoknak, nekünk keresztény művészeknek, nekem keresztény színészként nem kevesebb a feladatom...