Szép Szeretet III. adás - hanganyag

Harmadik adás - Mi a művészet?

A művészet definíciója ma az anglikán egyház egyik püspökjétől Peter Watsontól érkezik.

“A művészet az emberi elme, szív és szellem reakciója, válasza a bennünket körülvevő világra. A transzcendens utáni vágyakozásunk kifejeződése és a Teremtő Isten és az élő Szellem kreatív munkájában való részvétel.“

hmm.. Azt hiszem Peter Watsont is ugyanaz a Szent Lélek tanította, aki engem is. Peter Watson is megértette, hogy a világ elől nem elbújnia kell a művésznek, hanem reagálnia kell rá. És milyen csodálatos, hogy aki valamely művészeti ágban dolgozik az résztvesz Isten kreatív munkájában. A múlt héten meglátogattam Washingtonban a Smithsonian múzeum Oceán termét, és álmélkodva néztem, hogy milyen gonddal és tökéletességgel van megalkotva minden állat a legkisebb egysejtűtől a hatalmas bálnáig. Nyilván nem kell ehhez múzeumba menni, elég, ha az ember elmegy és sétál egyet a mezőn. Egy négyzetméteren is akad csodálni való elég.
Ez a meghatározás igencsak bátorít engem. Szoktam attól félni, hogy nem vagyok elég kreatív vagy nincs jó ötletem, de ha én ezzel a nagyon nagyon kreatív Istennel élek együtt, vagyis él Ő az én szívemben, aki nincs mitől félnem. Félelem helyett több időt kellene töltenem vele, biztosan egészen meglepő ötletekkel tudna ellátni hiszen mégiscsak Ő találta ki a kacsacsőrű emlőst is.

Harmadik adás - Mit mond a Szentírás a művészetről?

“Arra irányuljon figyelmetek ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, ami erényes és magasztos.”Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és láttatok tőlem: az tegyétek és veletek lesz a békesség Istene.”

Őszintén be kell vallanom, hogy bajban vagyok. Ezt az igerészt olvasva és ebben a világban nyitott füllel és szemmel élve pontosan azzal találom szembe magam amitől általába az emberek messze futnak a kereszténységtől vagy valamilyen keresztény előadástól. Igazságos, tisztességes, szeretetrméltó. most előre bocsánatot kérek azért amivel folytatni fogom a sort: rózsaszin, naív, bárgyú, szépelgő, e világból semmit nem értő és nem észrevevő. Miért mondom ezt? Azért mert ismerem az alapállást egy keresztény produkcióhoz. Gondoljunk csak a templomban minden évben bemutatott Bethlehemes történetre. Lehet, hogy ez nem is jó példa, de nézzünk bármilyen más produkciót. Az alapállás ez: “biztosan egy kedves kissé gyengécske produkció, melynek témáját ismerjük, a szeretetről szól, már únjuk is, kissé elcsépelt is... de hát milyen kedves, hogy betanulták.”
Azt hiszem egy enyhe és kedves hozzáállást említettem. Vajon mennyire vagyunk mi hibásak abban, hogy ilyen kép alakult ki a keresztény produkciókról? Vizsgáljuk meg, hogy a keresztény dalok nagy százaléka miről szól? Az életben, a világban felmerülő problémák és helyzetek hány százalékára reagálnak a keresztény művészek? Jézus Krisztus így imádkozik értünk: “Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem, hogy óvd őket meg őket a gonosztól”... kicsit odább... “ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba.” - olvashatjuk a János evangéliumából.
A keresztény művész nem tehet úgy mint aki nem látja a változó világot, nem teheti meg, hogy csak arról beszél amiről könnyű. Az elvágyódásról, a túlvilági életről. E világ körülményei között és a jelen lévő problémák, bajok között kell a keresztény művésznek az igazra, a tisztára, a szeretetreméltóra, az erényes, a magasztosra figyelni. E világban, e világban ahol mindenki sopánkodik, hogy egyre rosszabbak az emberek, ja és ezek a fiatalok... E világban tehát nem is olyan bárgyú és rózsaszín és együgyű dolog a tisztára, az igazságos, a szeretetremáltóra, az erényesre irányítani a figyelmünket, és itt még nincs vége. “Amit tanultatok és láttatok tőlem azt tegyétek.”... folytatja Pál, aki igencsak kemény leckét tanult Jézustól, és aki mondhatja, hogy kövessék példáját, mert azt is mondja, hogy élek én, de már nem én, hanem Jézus él énbennem.
Tegyétek amit tanultatok. Vagyis ebben a világban mutassátok fel amit tanultatok, mert ennek a világnak szüksége van arra amit nekünk Jézus Krisztus tanít, és ő aztán minden témában megtudott szólalni, és igazságot tudott szólni.
Nekünk tanítványoknak, nekünk keresztény művészeknek, nekem keresztény színészként nem kevesebb a feladatom...

Harmadik adás - Művészek tanúságtétele

Egy fiatal zeneszerző kikapcsolódásra vágyva benyit kedvenc bécsi kocsmájába, mely kissé mocskos és rozoga, de sok művész és csavargó törzshelye. Szemei gyorsan hozzászoknak a félhomályhoz, és csatlakozik barátaihoz. Zsebébe nyúl, és egy-kettőre megállapítja, hogy nincs pénze borra, ezért megelégszik egy kávéval.
Hogy elterelje gondolatait a kifizetetlen számlákról, adóságairól és egyre rosszabb egészségi állapotáról Shakespeare Cymbelinjének német kiadását böngészi. Barátai élénk csevegése lassan elhalkul ahogyan észreveszik a zeneszerzőjük szemében az ihletet jelző csillogást. Ő pedig hangosan olvasni kezd:
“Halld, halld! pacsirta zeng az égen;
        Apolló útra kel,
Lovát itatni a kis éren,
        Mit rejt virágkehely”

Egy gyönyörű dallam születik meg szívében és a fiatal zeneszerző azonnal rögzíteni szeretné, de sötét is van és papír sincs. Egyik barátja egy menü hátára néhány kotta vonalat húz. A mester végre munkához láthat. Néhány perc alatt készül el. Azon az estén Franz Schubert és barátai körülveszik a kocsma zongoráját, és a 19. század egyik legcsodálatosabb dala elsőször csendül fel.

Franz Schubert Bécs egyik külvárosában született egy egyházi tanító fiaként. A szegénység végigkíséret életét, de ez nem csökkentette alkotói szenvedélyét. Ő maga mondta: “ha befejeztem egy művet akkor másikhoz látok.” Néha szemüveggel feküdt le, hogy felébredve rögtön munkához lásson.
Schubert példaképe és hőse Beethoven volt, aki halálos ágyán találkozott csak Schubert műveivel, és megjegyezte: “Megvan benne az Isteni szikra.”

Schubert hitéről nem tudhatunk sokat, de nyilvánvalóan Istenbe vetette hite segítette át az oly gyakran jelentkező nehéz pillanatokon. Egy közeli barátja így ír róla:
“Schubert jámbor ember volt, és erősen hitt az Istenben és a lélek halhatatlanságában. Vallásos érzülete erősen megmutatkozik műveiben. Amikor nagy anyagi gondolkkal küzdött sem bátortalanodott el, és amikor egy kicsit is többel rendelkezett mint amire szüksége volt szívesen adott alamizsnát.”
Schubert szülei katolikusok voltak és édesanyja mélyre ültette szívébe a becsületességet. Anselm
Huttenbrenner egyszer megkérdezte tőle, hogy nem próbálkozna meg azzal, hogy prózai szövegre írjon zenét. Schubert, János evangéliumából választott rész ehhez. “Itt a mennybõl alászállott kenyér, ez nem olyan, mint a manna, melyet atyáitok ettek és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Ünnepélyes E dúr hangnemet választott hozzá, szoprán énekhangot és basszus kíséretet adott hozzá.
Schubert néhány levelében hálát az Istennek a tehetségéért, és egyik művéről ezt írja: “minden lelket megragad, és őszinteségre fordít. A közönség csodálkozik jámborságomon. Én soha nem kínlódtam vallásosnak mutatni magam, és soha nem írtam szép himnuszokat és imákat, hacsak el nem öntötték a szívemet.”
Egyszer a bátyjától viccesen egy biblia idézettel próbált pénzt kérni: “...tudod, akinek két ingje van az adja oda az egyiket a szegényeknek”- írja levelében.
Egy másik levelében pedig ezt írja: “ van olyan zene mely az emberekben nem szeretetet szül, hanem őrületet. Az emberekből gúnyos kacagást vált ki, ahelyett, hogy szívüket Istenhez vinné.”
A mindennapos nehézségek között Schubert az Úrhoz menekülne. Így ír erről: “Néha azt érzem, hogy nem e világból vagyok.”
Schubert zenéjét hallgatva nyilvánvalóvá válik számunkra egyszerű őszintesége, és sokak véleménye szerint zenéje erős hitéletéről árulkodik.
Istenbe vetett hite és Istentől kapott tehetsége segítette őt abban, hogy tapsviharok és elismertség nélkül is tovább írjon és dolgozzon. Korán meghalt és számtalan mesterművet hagyott hátra. Most meghallgathatunk egyet...

Harmadik adás - Gondolatok a Szép Szeretetről

Induljunk el hát az Úr akaratától: Időt akar tölteni velünk. Velünk akar lenni. Ki töltött a legtöbb időt Jézussal, amikor a Földön járt? Milyen lett az életük? Mi volt a viszony közte és azok között akik vele voltak? Ki miért követte? Ezek a kérdések fogalmazódnak meg bennem.
Jézust sokan követték, ki közelebbről, ki távolabbról. Volt aki magától követte valahol a tömegben, volt azonban olyan akit ő maga hívott. Volt aki válaszolt a meghívásra, és mindent hátrahagyva követte, de volt olyan is aki nem fogadta el a meghívást, mert nem tudott mindent hátrahagyni.
Rabbinak és mesternek szólították Jézust. Abban az időben más tanítok, más mesterek is voltak. De egészen más volt az alapviszony, az alaphelyzet Jézus és tanítványai és más mesterek és tanítványai között.
Miért mondom ezt?
Abban az időben a tanulni vágyók kerestek maguknak mestert és engedélyt kértek arra, hogy követhessék, hogy időt töltsenek vele, hogy tanuljanak tőle, hogy olyanná váljanak mint ők, hogy aztán maguk is taníthassanak. Nagyon sokat kellett tanuljanak, kívülről kellett fújják az írásokat. Erre nem sokan voltak képesek, és nem sokan kaptak rá esélyt sem, csak azok akikben a mesterek látták a tüzet, a vágyat, az elszántságot. Akik nem tartották magukat képesnek erre a feladatra azok más munka vagy feladat után néztek a közösségben. Pl. halásztak mint Péter és András. Jézus egy napon odamegy Péterhez és azt mondja, hogy kövess engem. Vagyis azt mondja, hogy én bízok benned, tudom, hogy jó tanítvány leszel. Ez Jézus Krisztus. Ez az ahogyan Ő lát. Az Ő meghívása gyújtja meg a tüzet az emberek szívében. Öt évvel ezelőtt az Ő meghívása gyújtottta meg a tüzet az én szívemben is. Nem hiszem, hogy tisztán láttam és tudtam, hogy mire hív. Dehogy tudtam én akkor, hogy tanítványnak hív, de tudtam, hogy ez nem az a meghívás amit elengedhetek a fülem mellett. Teljes lényem érezte, hogy ez életem legfontosabb meghívása vagy azt is mondhatnám, hogy a legfontasabb ajánlata. Hogy mi lesz ebből? Kérdeztem a múlt adásban. Szép Szeretet adta a választ az egyik hallgatónk. Mi ez a Szép Szeretet? Ugye nem csak az én fülemben csengnek Jézus szavai: elég a tanítványnak ha olyan lesz mint a Mestere. Hova vezet Jézus Mesterünk élete? Igen a kereszthez, igen a feltámadáshoz. Hányan akarjuk ezt a keresztet? Hányan akarjuk saját keresztünket? Vagy hányan tudjuk Jézussal együtt azt mondani, hogy bár egyetlen porcikánk sem kívánja, ne a mi akaratunk szerint történjen, hanem a te akaratod szerint. Mi is ez a kereszt? Engem nagyon érdekel ... elsőként mindig az jut eszembe, talán azért mert rettegek ettől, hogy a kereszt valamilyen betegség, vagy sokan a nehéz sorsukat nevezik keresztnek. Vizsgáljuk meg, hogy mi a kereszt, mi a kereszt Jézus számára, hogy helyesen határozhassuk meg a saját keresztünket amelyet fel kell vennünk. Jézus azért vállalta a keresztet, hogy kifizesse az árat a bűneinkért. Célja volt szenvedésének. A szenvedésnek az alanya volt, önmagáról lemondva teljes megalázottságában, hogy minket megmentsen. Mintha elfeledkezett volna magáról. Odaadta életét, nem azt nézte, hogy vele mi történik, hogy szétverik a testét, meztelenül, utolsó tolvaj rablóként megalázzák és kivégzik. Nem ezt nézte. Az Atya akaratát és a mi megmentésünket nézte. Értünk tette. Odaadta mindenét értünk, nem magáért, hanem másokért. Ha a megmentésünkhöz az élete kellett, hát azt adta oda. Ebben a társadalomban, amikor mindenhonnan azt halljuk, hogy ezt érdemled, azt érdemled, foglalkozz magaddal tudunk-e arra vágyni, hogy elfeledkezve magunkról másokért éljünk? Tudunk-e vágyni erre a keresztre, a magunkról való lemondás keresztjére, hogy másokért élhessünk szabadon? Én ezen a téren már nem hazudok magamnak sem, és az Istennek sem. Minden velem kezdődik. Én magam körül forgok. Azon kaptam magam, hogy az Istennel való kapcsolatomat is azért akarom jónak, hogy ezen a téren is csillagostízest adhassak magamnak. Túl sok az én az életemben. Így nem lehet keresztet cipelni, mert akkor panaszkodás lesz belőle. Ennek ellenére az egészben az a csodálatos, hogy az Isten nem mondott el rólam. Dolgozik bennem. Ő az aki átformálja a szívem, úgy, hogy magam is meglepődöm azon, hogy elfeledkezve magamról imádom az Istent és narancsot viszek a lakótársnőmnek, annélkül, hogy megveregetném a vállam, hogy: ez az ügyes vagy Krisztina.
Nézzük csak Péter életét. Micsoda hosszú utat járt be, és mekkora hasraesések, bukások voltak az életében, de Jézus volt az, aki meghívta, aki megbízott benne, pedig tudta, hogy megtagadja majd. Tudta, hogy nehéz eset, de sebaj, egyszerűen nem baj. Ha hallod a meghívást menj és kövesd, tölts időt vele, mert az Ő kegyelméből leszel tanítvány, az Ő kegyelméből a Szent Lélek által lehetsz olyan mint a Mester. Lehet, hogy rögösnek tűnik az út, és az is, de Ő az, aki egyenessé teszi az utat és nem hagyja, hogy meginogjon lábunk...hát így lesz ebből Szép Szeretet.

Harmadik adás - Műsor szerkezete

A harmadik adás zeneszerzőjének Schubert-et választottam. Elsőként a D. 664es A dúrban írt zongora szonátájának első tételét az allegro moderato-t hallhattuk. Hamarosan következik majd a második tétel az Andante, de azelőtt a mai adást szeretném röviden és lenyegretörően ismertetni, hátha meggyőzök valakit, hogy tovább hallgasson bennünket.
Gondolatok a Szép Szeretetről című műsorpontunkat ott folytatom ahol a múlt héten abbahagytam. Az utolsó mondatok ezek voltak: Az Úr kapcsolatot akar. Ő meg én. A Szép Szeretet meg én. Hogy mi lesz ebből? Kérdeztem mindegy lezárva a gondolatmenetet és önöknek is időt hagyva, nektek is időt hagyva drága testvérek, hogy tovább elmélkedjetek, Chopint hallgattunk. Amolyan költői kérdésnek szántam, de mégis érkezett rá válasz. Az egyik hallgatónk ezt írta nekem: Hogy mi lesz ebből? Hát szép szeretet. Meglepett a válasz, pedig teljesen egyértelmű. Nyilvánvaló. Magam is ezt a válaszoltam volna, ha tőlem kérdezik. DE hogyan jön létre a Szép Szeretet? És hova is vezet ez a Szép Szeretet? Ma ezekre a kérdésekre keressük a választ.
A művészek tanúságtételének mai főszereplője tehát Franz Schubert lesz, és ebben az adásban is Dr. Patrick Kavanaugh Híresz zeneszerzők hitéletéről írt könyvéből idézek majd.
Mit mond a Szentírás a művészetről? “Arra irányuljon a figyelmetek ami igaz...” - ezt az igerészt jártuk körül a múlt héten, ma pedig tovább megyünk: “Arra irányuljon figyelmetek ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és láttatok tőlem: az tegyétek és veletek lesz a békesség Istene.”
A Filippekhez írt levélből vett igerész mellett még János evangéliumából Jézus imájának egy részletére is utalok majd.
Művészek a művészetről című műsorpontunk ma kissé átalkul és a mi a művészet egyszerűsített címet kapja csak azért mert a mai meghatározás nem művész részéről érkézik, hanem egy egyházi személy részéről. Ennek a változásnak én személy szerint nagyon örülök, mert helyén valónak ítéltem meg és ígérem, hogy ahogyan haladunk előre majd más változásnak is helyet adok. A következő adásban például lesz egy vendégem, akinek a nevét egyelőre még nem árulom el, hiszen még nem döntöttem el, hogy ki is legyen az, és ezt a bejelentést csak azért tettem, hogy ígéretnek minősüljön és saját magam csípkedésére késztessen. Minden adásban szeretnék majd vendégül látni valakit, mert nem tartom jó dolognak, hogy egyedül monológizálok és okoskodok folyamatosan. Annyi áldott és okos és erős hitű kersztény embert ismerek, elterveztem hát, hogy jól kifaggatom őket, hogy gazdagodjunk és ha úgy van meg is vigasztalódjunk általuk, ahogy Pál is írja a Rómaikhoz címzett levelének rögtön a elején.
És ha már a változásoknál, alakulásnál, formálódásnál... hogyismondjam fejlődésnél tartunk... próbáltam elkerülni ezt a szót, mert talán nem nekem kellene ezt használni... na mindegy... amit mondani akarok az az, hogy létrehoztam a Szép Szeretet műsor blogját. Az interneten tehát megtalálható az adás írott formában a www.szepszeretet.blogspot.com címen. Megjegyzéseket, véleményeket, kérdéseket és javaslatokat nagyon nagyon szívesen fogadom itt is. Nagyon nagy segítség számomra minden visszajelzés és velem igazán nem kell udvariaskodni. Ezt azért mondom, hogy bátran írják meg negatív véleményüket is. Szóval bátorítsanak vagy bátortalanítsanak! Tegyék, ahogyan jónak látják. Mindkettő javamra válik, mert szeretem az Urat. Ezért előre is köszönök minden hozzámvalót. Most ígeretemhez híven Schubert D 664 es A dúr zongoraszonátájának második tételét hallgatjuk meg.

Harmadik adás - Bevezető

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a Mária Rádió hallgatóit. Fekete Krisztina vagyok, önök pedig a Szép Szeretet harmadik adását hallhatják.
Arra gondoltam, hogy a bevezetőben megosztanám önökkel kedves hallgatók, veletek drága testvérek a műsor létrejöttét övező eseményeket. Azért döntöttem így mert a második adás igencsak kalandos körülmények között jött létre, és ez az adás is igéretesen indul, hiszen jelenleg a Baltimore-Washington Nemzektközi reptéren ülök. Jobbomon hatalmas ablakokon keresztül figyelem ahogyan landolnak a repülőgépek. Bal oldalamon munkatársam szintén a számítógépén dolgozik. Kissé bosszankodva vettük tudomásul, hogy nincs ingyen internet a reptéren, de feltaláltuk magunkat és most hálásak vagyunk azért, hogy mindketten értelmes és kreatív munkához foghattunk.
Térjünk vissz a második adás létrejöttét segítő és gátló eseményekhez.
Mivel karácsonyi vakációnkat töltöttük nem állt rendelkezésemre az a kis studió, melyben az első adást vettük fel, csupán a laptopom és kicsiny mikrofonom, melyet arra használok, hogy az édesanyámmal társalogjak. Pontosabban ez sem állt rendelkezésemre mert éppen elromlott, ezért visszavittem az üzletbe, ahol egy kedvesen mosolygó leányzó vissza is vette, és egy vadonat újat kaptam helyette: 1-o a javamra. Gondoltam, de ekkor egy újabb kérdés merült fel bennem: Hol fogom felvenni? Hol találok csendes szobát? Ez azért volt komoly akadály, mert a családnak, akiknél a Karácsonyt töltöttem, négy kutyusa és két macskája van, na meg egy tengeri malaca, de az nem sok vizet zavar. A kutyák kinézetre letagadhatnák kutya voltukat, talán éppen ezért is érezték szükségét annak, hogy néha ugatások által tagadhatatlan bizonyítékát adják annak, hogy ők valóban kutyosok. Tették ezt néha kitartóan, de ami rosszabb: kiszámíthatatlan időközönként, és mivel a falak vékonyak voltak a házban lehetetlen volt felvenni az adást.
Édesapámtól megtanultam, hogyha helyzet van akkor mindenképpen be kell rúgni, tehát várható módon kigyulladt a kis lámpa a fejem fölött, és az a ragyogó ötletem támadt, hogy az udvaron, az autóban, az “anyósülésen” csücsükélve pompásan megejthetném a felvételt. Így is lett: 2-o jegyeztem meg magamban, és egy pokróc meg a technikai felszereltség társaságába beköltöztem az autóba. A beköszöntőnél tartottam, amikor egy fehér macska ugrott az autó orrára. Kényelmesen letelepedett, egy ideig követte munkálkodásom, aztán tovább állt. A laptop kis idő elteltével lemerült, nem rosszindulatból, csupán azért, hogy megkíméljen attól, hogy túldolgozzam magam. Megköszöntem figyelmességét, és szünetre mentem. A kutyák kivételesen csendben voltak. Aha. Gondoltam kihasználom az alkalmat, és rögzítek még néhány percet az adásból. Így is lett, bár néha meg kellett állnom az ugatások miatt.
Este nem aludtunk otthon, ugyanis filmestre voltunk hivatalosak. Én a filmeket nagyjából kihagytam, és az emeleti fürdőben folytattam az adás hátralévő részének felvételét. Az autóval szemben mindenképpen előrelépésnek tartottam. Hamarosan elkészültem a felvétellel. 3-o gondoltam és nekiláttam a hanganyag megvágásához. Ezzel is elkészültem. Csatlakoztam az internetre, hogy átküldjem az adást. Ekkor váratlan gólt rúgtak nekem. A rádió szerverével gondok akadtak. Ekkor kb. éjjel egy óra lehetett, otthon reggel 8. Eszembe jutott, hogy online hallgathatnám a Mária Rádiót. Megtettem. Éppen a reggeli rózsafüzér előtt a betelefonálók imaszándékait fogadták. Ez az. Van valaki a stúdióban. Írok egy imaszándékot online, csak észreveszik és megoldódik a probléma. Nem így történt. Ezután e-mailen próbálkoztam, így sem sikerült. Hála az Úrnak egy otthoni testvér online volt, átküldtem neki az teljes anyagot, hogyha véletlenül valaki belépne a Mária Rádiótól akkor küldje át. Hajnali öt volt ekkor. Nem bírtam tovább. Aludni tértem. Reggel 1o kor felébredve láttam, hogy a Mária Rádió egyik kedves munkatársa próbált elérni. Végre kapcsolatba kerültünk. Elindítottam az átküldést, de ekkor sürgősen el kellett mennem. A kedves tesóra bíztam az egészet, és csak remélni tudtam, hogy minden rendben lesz. Du 2 órakor itteni idő szerint, otthoni este 9-kor elszántan próbáltam az interneten bekapcsolni a Mária Rádiót: nem ment. Ebben a pillanatban ideges lettem, melyet később megbántam. Hiszen idegeségemben azt az alapérzésemet juttatam kifejezésemre, hogy sokat dolgoztam a semmiért, és hogy Isten nem segített. Természetesen nem így volt. Az adást épségben és időben ért a éter hullámain a Mária Rádió stúdiójába.
Ekkor egy nagyon fontos dolgot tanított meg az Úr, mert így szólt hozzám: Lányom, ez adás az én akaratomból létezik, én vigyázok rá, az én dicsőségemre van, ha nem akarom, akkor nem ér oda időben, de az is az én dolgom, neked nincs amiért aggódnod és idegesnek lenned. Ha a te részedet megtetted a többi az enyém. Bízz bennem. Ha nem akarnám se lehetne szavad ellene, mert ugye nem a magad számára készíted.
Őszintén elszégyelltem magam, amiért magaménak tudtam az adást, de ugyanakkor felszabadultam a nyomás alól. Hiszen így igaz. A részemet megtettem a többi az Atya harca, és Ő az akinél nincsenek véletlen balesetek...